Ja és jó halloweent már aki tart olyat xD
Körbenézek, körülöttem mindenfele csak kiszáradt
halott fák erdeje, mely alatt csak a szürkés föld van, halott kopár vidék ez
bármerre is tekintek.
Csak a jó térképet nézem ugye? – tettem fel magamnak
a kérdést miközben a térképet bújtam és próbáltam megkeresni rajta magamat,
miközben drága lovam továbbra is lépve haladt az úton.
Aztán kis idő elteltével felnéztem a térképekről,
szám mosolyra húzódott, ahogy megláttam egy kisebb falunak az első néhány
házát. Majd felsóhajtottam – Most már biztos, hogy késni fogok. –
Viszonylag kis faluba értem be már ha falunak lehet
nevezni az út mentén lévő néhány házat, majd végül a fogadó előtt megálltam és
leszálltam lovamról akit a vályúhoz vezettem, aztán pedig bementem, a régi nem
is kicsit romos fogadóba melynek ablakiból még fény tört elő.
Odabent sem volt jobb a helyzet, kis kétemeletes
fogadó, ugyanolyan, mint a többi ebben a világban, csak ez még a többinél is
lepusztultabb volt. A csupasz fafalakon csupán csak gyertyatartók voltak, de
legalább gyertya is volt bennük, és a szoba túlsó végén lévő kandallóban is
égett a tűz. Jobbra volt pult mögötte egy jó középkorú kopaszos férfi éppen a
poharakat mosta el, s csupán félszemmel figyelte, hogy beléptem. Aztán ahogy közeledtem feléje letette a
poharat és a rongyot, majd rám nézett.
-
- Szolgálhatok valamivel esetleg vándor uram?
–
-
- Csupán csak egy pohár vizet kérnék. –
válaszoltam mire a fogadós a pult mögül felkapott egy poharat és megtöltötte
vízzel aztán letette elém.
-
- Maga is arra az eseményre jött ide? – kérdezte
a fogadós miközben a pultnak támaszkodott, s néha-néha az emeletre vezető
lépcsőt figyelte.
-
- Én csupán eltévedtem, aztán itt
kötöttem ki. – közben a megittam a pohárból a vizet - Egyébként meg miféle
esemény lehet erre?
-
- Azt mondják, hogy a közeli mocsáron
túl mesés kincsek vannak elrejtve. Néhány napja már érkeztek is páran, azt
hittem maga is azért jött.
-
- És ezek a kincsvadászok most odakint a
mocsárban vannak?
-
- Dehogy odafent alszik az összes,
veszettül hangos egy bagázs már nem, azért de legalább egy kis forgalom is van
erre.
-
- Értem, nos, köszönöm az szomjoltót.
-
- Máris továbbáll?
-
- Csak ha lovam kipihente magát. – azzal
odébb álltam a pulttól és egy közeli székre leülve kihasználtam ennek a
világnak az egyik előnyét vagyis hogy ingyen üzenhetek, így elkezdtem egy
levelet írni harsaknak melyben beszámoltam hogy néhány napot késni fogok, hogy
mennyit majd kiderül ha valaki fentről lejön és megmutatja a térképen hogy hol
is vagyok most. Aztán mikor odafentről
furcsa ütődő hangokat lehetett hallani kicsit elkezdtem kételkedni benne, hogy
az ötlet jó volt-e? Végül mikor az ütődő hangokat felváltották az ordítások. –
Ezek mit művelnek odafent? – kérdeztem halkan magamtól, fogadós pedig mintha
mit sem törődne vele törölgette a legtisztább poharat.
-
- Te malac! Szóval te etted meg az
összes tartalék kaját az este akkor most lemész, azt megveszed, amit megettél! –
hallatszódott már tisztán az ordítás, amit léptek hangjai követtek.
A lépcsőn egy roppant magas illető
kezdett el lefele jönni, léptei alatt a falépcső nyikorgott. Ahogy a pult felé fordult mintha szellemet
láttam volna, aztán Sirannis az első bamba pillantása után ismét rám nézett.
-
- Bazdmeg, hogy a gecibe kerülsz ide? –
közben odajött és leült egy velem szemben lévő székre.
-
- Ne káromkodjál már Sirannis! –
ordított le valaki az emeletről
-
- Akkor gyere, le ide azt nézd meg, hogy
ki van itt!
-
- Malac hol a kajám!? – egy újabb
ordítás most mástól, aki éppen a lépcsőn jött le, teljes páncélban csupán csak
sisak nem volt rajta, - Te Bircsi, te hogy kerültél ide? – aztán Schiff is leült
Sirannis mellé – Malac hol a reggeli? –
-
- Sehol, ha éhes vagy vedd meg magadnak.
– vágta rá Sirannis dacosan a választ mire Schiff megragadta Sirannis karját
feltette az asztalra – Ahogy akarod, akkor megveszem magamnak. - s elővett egy
kést. Sirannis erőlködött, hogy kezét kiszabadítsa majd félperc erőlködés után
feladta – Jóvan bazdmeg akkor megveszem nektek azt a rohadt reggelit – azzal Schiff
elengedte Sirannis karját aki aztán a fogadóshoz lépett.
-
- Te is eszel ugye? – kérdezte Schiff
tőlem, miközben a lépcsőn Rex jött lefelé – Sirannis már mondtam, hogy ne
káromkodj! – rám nézz – Üdv bircsi, jó látni, hogy te is egész egyben maradtál.
– mondta.
-
- Hé, Rex, holvan Dron? – kérdezte Schiff
-
- Alszik. – válaszolta Rex
-
- Akkor keltsd fel, muszáj reggeliznie,
még ha pocsék is a kaja, de Sirannis fizeti. Ami pedig téged drága Bircsi barátom
illet, hogy keveredtél ide?
-
- Én is ezt akartam kérdezni, hogy
nektek mi dolgotok egy ilyen kietlen helyen, egyébként csupán csak kitérőn
vagyok itt.
-
- Szóval eltévedtél Minron? – szólalt meg
álmos hangon, a lépcsőn lefelé igyekvő Dron – Ezt egy szóval nem mondtam, de
ahogy elnézem még mindig nem szántad rá magad hogy kipróbáld azt a rózsaszín hajszínes
cuccot amiről egy éve beszéltél. –
-
- Vagyis azt, amiről te győzködtél, hogy
kellene nekem, mert akkor azt lesheted. –
Közben Sirannis ismét az asztalhoz
ült majd néhány a levegőben tett kézmozdulat után a semmiből különféle ételek
kerültek az asztalra, amelyek közül a hozzá legközelebb eső kenyérnek tűnő
dolgot megragadta majd egy nagyot harapott belőle. Eddigre már Dron és Rex is
az asztalnál ült és ők is evésbe kezdtek.
-
- Na, akkor te Bircsi – kezdte Schiff –
ha eltévedtél, akkor merre akartál menni igazából?
-
- Elvileg ennek a szintnek valami
kisvárosába valahol nyugaton.
-
- Cimbi, ugye tudod, hogy most egy
észak-nyugati helyen vagy? – mondta Sirannis – Ha tudta volna, hogy került
volna ide Malac? – vágta rá Dron aki kezdett az éjszakai bagoly életből
visszarázódni – Egyébként Min minek akartál odamenni? –
-
- Találkozom ott harsakkal. –
válaszoltam majd ismét beleharaptam a kifli szerűségbe.
-
- Szóval ő is ebbe a vacakságba került –
jegyezte meg Schiff miután belekortyolt egy forró csésze teába – és mivel
tengeti az idejét? –
-
- Egy héttel utánam jött el frontról –
mindannyian felnéztek - azóta abban a városba van ahova tartok.
-
- Azt ne mond – kezdte Rex - hogy
mindketten frontharcosoknak álltatok, azért nem gondoltam volna, hogy így
eldobjátok az életeteket.
-
- Azért annyira nem vészes hely –
kezdtem a választ miközben letettem a kifli maradékát – és egyébként én csupán
csak egy másodvonalbeli gyógyító vagyok nem több a városba segítek a
sérülteknek és folyton követem a frontot vagyis most egy két hétig nem voltam
ott. De ennyit most arról veletek mi a helyzet, mit műveltetek az elmúlt évben
és mit kerestek itt?
-
- Hát miután a második szinten ott
hagytál minket – kezdte el komor hangvétellel Dron – úgy döntöttünk, hogy
felfedezzük ezt a helyet szóval néhány szinttel alattatok voltunk nézelődtünk meg
fejlődni próbálgattunk. Ide meg a kincsvadászat hozott minket, és most, hogy te
is – a komor hangvételt eddigre inkább egy ördögi váltotta fel - itt vagy jössz
te is. Ha már másért nem is azért mert egy évig nem hülyültél velünk és jössz
nekünk ennyivel.
-
- Meg nekem a mai reggeli árával! – vágott
közbe Sirannis mire Schiff ismét előkapta azt a kést – jólvan azt nem kérjük rajtad,
számon. –
-
- Hát jó legyen, elmegyek veletek, de
azért lehetőleg ugye túléljük? –
-
- Persze, hogy túléljük, más
választásunk nem nagyon van, vagy itt ülünk, vagy máshol ülünk, vagy harcolgatunk.
Viszont ideje lenne akkor összeszedelődzködni, ja és a Malac által vett kajából
mindenki vihet. – mondta Dron mire Sirannisnak a végére csupán csak egy
megjegyzése maradt – Anyád! – akaratlanul is idézek a régi időket egy másik
valóságból ahonnan ide lettünk bezárva, de legalább még él ez a bagázs és ez a
lényeg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése