A Rém

A rém

1. rész

Birodalom fennállásának 21-ik éve
Hutt űr szektor
Valahol a Mélyűr területén

-TS342-es engedély megadva.
A birodalmi gunboat x1-es prototípus elfogó vadász pilótája átkapcsolt
néhány gombot, majd a gép rázkódással elemelkedett a földtől és
egyenesen kirepült az
űr sötétjébe.
A Prometheus birodalmi csillagrombolótól két Gunboat és egy
csapatszállító egység indult el egy, a hajótól durván 7 km-re lévő
Dreadnoght típusú hajó felé.
- Itt a Prometheus, a megbeszéltek szerint 6 standard óra múlva
visszatérünk, addig nézzenek ott körül, ha lázadókat találnak, lőjék
le őket. Vége - hangzott el az egyik vadászban
- Vettem, értettem - hangzott a válasz.
Néhány pillanattal később a Prometheus fénysebességre kapcsolt.
- Na, Min, magunk vagyunk, most már nem gondolhatod meg magad.
- Nem fogom magam meggondolni, inkább nézek át 6 órára oda, minthogy
még 1 percet ott töltsek dögunalomba.
A másik gép pilótája felnevetett, de tuti, hogy csak azért érdekel
téged, mert vészjelet sugároznak és nem válaszoltak.
- Számít az, legalább egy jó lövöldözésben leszek.
- Csak ne legyen rossz vége........

A három gép elérte a Dreadnoghtot, a csapatszállító gép azonnal a
hangár felé közelített, majd a főhangárban leszállt.
A két Gunboat laza alakzatban a hajó főhangárja mellett haladt.
 - Teszek még 1-2 kört a hajó körül, csakhogy valaki megnézze kívülről
milyen - hangzott el Minron gépének rádiójában.
- Rendben, a hármas hangárban leszállok, ellenőrzöm a hidat.
- Azért ne az első 10 percbe lőjenek le.
- Hol fognak, hiszen ismersz.
- Na igen, pont azért mondom.
- Ezt inkább nem hallottam, Min kilép - Minron a gépben megnyomott pár
gombot, majd a rádió elcsendesedett, majd a gép botkormányát jobbra
tolva, a gép a Dreadnoght 3-as mellék hangárja felé fordult.
A gunboat lassan haladt át a 3-as mellékhangár kéken világító
erőterén, majd a gép szárnyain egyenletes sebességgel függőleges
pozícióba álltak, miközben a gép alján a leszálló talpak
kiereszkedtek, s a gép lassan a padlózat felé közeledett. A gép
leszálló egységei éles koppanó hanggal vágódtak az üres hangár fém
padlózatának.
A hangár azonban mégsem volt olyan üres, mint azt először Minron
gondolta, négy darab DH-17 lőfegyver hevert és az őket használók
néhány darabja, na meg persze alvadt, több napos vér volt a
padlózaton.
A gunboat pilóta fülkéje felnyílt, ekkor érezte meg Minron a több
napos halottak darabjainak oszló húsának orrba facsaró bűzét, amitől
egyből befogta az orrát és a száján is csak annyiszor vett levegőt,
amikor nagyon szükséges volt.
Kommandós létére nem szokta meg a megcsonkított - bár ez már inkább
csak darabok - holtak bűzét. A tőle telhető leggyorsabban kiszedte a
hajója ülése mögött lévő kis táskáját, amit egyből a hátára kapott és
elindult ki a hangárból.
Az a322 folyosó vezettet a hangárból a fő folyosóra, ami a híd felé
tartott. Itt már nem voltak megcsonkított emberek vagy egyéb lények
holtestei, de a hangár hulláinak szaga még ide is érződött, a folyosó
alatti szervizalagútban - a szervizalagút és a folyosót egy rácsozott
padló választotta el egymástól - azonban látszott némi vér, úgy tűnt,
bárki is volt a hangárban, a hullákat a szerviz alagutakban vitte el.
A fő folyosó tiszta volt, Minron lassú halk léptekkel haladt a híd
irányába, a csendet csupán ritmikus gőz kilövellések zavarták, amely
arra utalt, hogy a közelben csövek sérülhettek meg, de hogy milyenek
azt Minron sem tudta.
A parancsnoki híd háromszoros plasztacél ajtaja lassan húzódott vissza
a hajóba, de ami odabent volt, az Minronnak a legrosszabb rémálmait
juttatta eszébe.
A terem csupa vér és szétmarcangolt egyének maradványai. Az egyik kar
és fej nélküli rodián a terem központi konzoljának dőlt, a törzse
szúrás, vágás és karmolás nyomokkal volt tele.
Egy Trandoshai gyík a bejárat mellett hevert kibelezve, az alhasi
tájékánál semmi sem volt benne, brutálisan, mintha kikaparták volna
belőle.
A harmadik halott, arccal lefele, a híd első részén feküdt rajta egy
régi és elég ócska állapotban lévő rohampáncélt viselt - nem
birodalmi, nem mandalor - a páncél háti részén egy hét centiméteres
átmérőjű, enyhén lapított lyuk volt amin át lehetett látni, emellett
valami ráeshetett a nyakára, ami a nyaki csigolyákat és nyakat is
szilánkosra törte.
A terem berendezései sem voltak épségben, a híd monitorainak nagy
része betört, a központi irányító pultot DH-17-es és egyéb
lézerpisztolyok lövedékei tették teljesen használhatatlanná.
A falon néhol háromtól hét centiig érő lyukat voltak és egy négy méter
hosszú, fél centis bevágás.
Ezután vette észre Minron a negyedik halottat, az egyik gép árnyékában.
Egy birodalmi rohamosztagos, a jobb vállpáncélján egy furcsa,
ismeretlen jellel, az alsó állkapocs alól lőtte fejbe magát, a jobb
kezében tartott lézerpisztollyal.
Aztán tűnt fel Minronnak a lágyan ökölbe szorított bal kezében egy kis
tárgy, egy adattábla információ tárolója, Minron kiszedte a halott
merev kezéből a tárolót, majd a táskája egy kisebb zsebébe tette.
A híd feletti teremből éles, fémes hang hallatszott, mintha valami
hozzá ütődött volna egy rakás üreges fémhengernek.
-A csövek - mondta maga elé Minron, majd a táskájában kotorászva
elővett egy DLC-19-est, ami 5 darabban volt, majd gyorsan
összeillesztette a darabokat,
a hang egyre hangosabb lett. Minron összeszerelte a rohampuskát, majd
a táskából elővett egy távcsövet - olyat mint ami a mesterlövész
puskákon van - és óvatosan a puskára pattintotta, majd betárazta és
kibiztosította.
Ezután a táskából egy kis fém palackot és egy kis, gázégőnek tűnő
tárgyat vett elő, amit szintén a puska aljához pattintott és a fém
palackot a gázégőbe tekerte.
A jobb könyökével kinyitotta az ajtót, közben a két kezével fogta a
fegyvert, bal keze a puskaravasznál, a jobb keze a gázégőnél.
A híd ajtaja lassan visszahúzódott, s mögötte ott állt a rém.
Két lábon állt, durván két és fél három méter magas, gyíkszerű
pikkelyekkel, melyet nedves nyálka borított.
A fején nem voltak szemek, csupán a tarkója fele tüskék és a vicsorgó állkapcsa.
Minront sokkolta a dög, kezében remegett a fegyver, és az összes ereje
hirtelen elhagyta. Csupán néhány szónak tűnő dolgot tudott kinyögni,
majd a dög vicsorgó állkapcsa kinyílt, amelyben egy újabb kisebb
álkapocs bújt meg, egyenes Minron szemmagasságában.
- Bukj le! - ordította valaki a rém mögül, de Minron már sokkot
kapott, belül még nem állt készen a halálra, pláne nem egy ilyen ronda
halálra. Majd a rém felordított, a hátát érő forró plazma
lövedékektől, megfordult hogy a támadójával végezhessen előbb, s
közben a durván 7 centis átmérőjű,
lapított kör szerű farkával - amely végén egy pengeszerűség volt -
törzstájékon feldöntötte Minront, csak a páncéljának volt köszönhető
hogy - rohamosztagos páncél, sisak és karvédők nélkül- a dög csak 3
centit vágott bele Minronba.
Minron oldalra esett, majd mintha egy embert a képzelgéseiből
felébresztenek, magához tért és a fegyvere felé nyúlt.
A dög négy lábon rohant a megsebzője felé, aki egy nagy darab, enyhén
szakállas, sötét hajú fickó volt, egyszerű ruhában, kezében két
DH-17-essel folyamatosan a rémet lőtte.
Már csak néhány múlt, hogy el is érje őt, de előtte a rémet ismét
hátba lőtték, a rém hátát legalább 50 plazma nyaláb kapta el amelytől
egy még elviselhetetlenebb sikoltással válaszolt,
és ismét megfordult. Minron arcán önelégült mosoly jelent meg. A rém
durván öt méterre járhatott, amikor Minron meghúzta a puskájára
szerelt lángszóró - ami eddig gázégő néven szerepelt a megtévesztés és
a zavarkeltésért xD -  ravaszát.
Sajnálatos módon az öröm korai volt. A rém a lángokon átrohanva,
egyenesen Minronnak ugrott és a lángszóró palackját a jobb
kézszerűségén lévő karmokkal átszakította. A rémre és Minronra forró
lángoló folyadék ömlött, a rém harmadjára is felsikoltott, majd
gyorsan az első szervizalagútba futott. Minron páncélja lángolt a
rajta
lévő folyadéktól, gyorsan kicsatolta a páncélt rögzítő pántokat és
illesztéseket és gyorsan ledobta magáról, azután pedig a puskájáról is
leszedte a kompakt lángszórót, majd az idegen felé lépett, aki miután
a rém elment oda sietett hozzá.
- Rendben van? - mondta az idegen, arcán gúnyos vigyorral.
- Megmaradok, maga ki?
- Szerintem azok egyike, akiket kimenteni jöttek, legalábbis nagyon remélem.


2. rész

A fő hangárban a második Gunboat, a Lamba osztályú szállító hajó mellé
lassan és óvatosan szállt le. Ez a hangár, a hármas hangárral
ellentétben tiszta volt.
A pilótája kiszállt, testét teljes egészében rohamosztagos páncél
borította, tetőtől-talpig.
Egy másik, sisak nélküli rohamosztagos lépett oda hozzá. A férfi
fiatal volt, durván 21 éves, sötétbarna színű rövid hajú egyén volt.
Az emberei közt Sirannis névre hallgatott és ő volt a durván 8 fős -
rajta és a kommandósokon kívül - szakasz vezetője, a maga hadnagyi
rangjával. -Sirannis, kérlek, ne ölj meg xD-
- Még nem jelentkezett? - kérdezte Sirannist a másik kommandós.
- Még nem. Küldjek érte embereket?
- Nem szükséges, ez rá vall, majd útközbe belebotlunk.
- Rendben és hogyan tovább?
 - Mit tudunk eddig a hajóról?
- Egy helyi hutt független szállító hajója.
- Szállító?
- Igen, az adatbank szerint, mikor megvették, az önvédelmi fegyvereken
kívül minden fegyvert leszereltek róla és minden raktárt kibővítettek.
- Szállított rakományt, vagy valami csempészárut, esetleg fegyvereket ?
- A rakomány listán semmi nem szerepel, a hajó üres és az útvonala
alapján a Nal Huttára tartott.
- Rendben, akkor az emberei szedjék össze, amit hozni akarnak, körülnézünk.
- Igenis! - ezzel Sirannis otthagyta a kommandóst és a saját
embereihez ment. Egy-két perc múlva már mind a 10 ember a hangárból
kivezető c25-ös folyosón volt.
A folyosó is tiszta volt, Sirannis kibiztosított E-11-essel elől
haladt, az ő példáját követve még hárman kibiztosították a
fegyvereiket.
A folyosó végén két árny sietett el, Sirannis tüzelésre emelte a
fegyverét a meglepettségtől.
- Ne lőjenek! - hangzott el a folyosó végéről egy hang. Sirannis a bal
kezét felemelve jelzett az emberinek és a kommandósnak - aki egy
bólintással jelezte, hogy egyetért-, hogy tegyék le a fegyvert.
A folyosó végéről két ember indult el feléjük, az egyik egy férfi
barna kabátban, fején - cad bane után szabadon :P- egy barna kalap és
a jobb kezében egy DL-44-es, a másik fickó egy fekete, kócos hajú,
fáradt szemű, de durván 23 éves ember, akin egy régi, szakadt katonai
mellény volt,
kezében egy DH-17-es és az övén egy TriShot - kis méretű pisztoly 3
lézer sugarat lő ki-.
-Na jó kik maguk ?-kérdezte sirannis a két idegent
-A nevem Dron - majd a katonai mellényt viselő felé mutatott a bal
hüvelykujjával- ő itt Harsak. Ezen az átkozott hajón ragadtunk, és
hát....... jó lenne, ha elvinnének minket.
- Értem, uram, de nekünk feladatunk van. - mondta rideg hanggal Sirannis
- PONTOSAN, vigyenek minket el erről a hajóról, aztán meg lőjék szét!
- válaszolta ingerülten és félelemmel a hangjában Dron.
- Értem, uram, elhiszem, hogy nem akar itt maradn,i de nekünk még
dolgunk van. - válaszolta Sirannis
- Uram, vannak még mások is a hajón, esetleg még birodalmiak? -
kérdezte a kommandós.
- Maguk az első birodalmiak, de még vagyunk hárman egy viszonylag
biztonságos helyen. - válaszolta Dron, majd Harsakra nézett
- Szerinted oda vigyük őket? - kérdezte Harsakot Dron
- Jobb esélyünk nincs. - válaszolta ridegen, majd Harsak megfordult és
elindult a folyosó mellékágaként csatlakozó c23-as folyosón
- Kövessenek minket.- mondta Dron, majd elindult Harsak után.
Sirannis az egyik embere felé fordult - Ezek se komplettek - mondta,
majd elindult a két férfi után.
Négy folyosón mentek végig, majd a b-52-es számú folyosó baloldali
második termébe mentek.
Kisméretű, a hajó színével megegyező szürke rakodó szoba, minden
oldalon üres ládák hevertek és a földön két személy hevert.
Egyikük egy barna, hosszú hajú lány volt. Az arcát olajfoltok
piszkították. A másik egy bekötött lábú, zabrak férfi, éppen aludt.
- Itt biztonságba leszünk, egy ideig talán nem keresnek itt minket. -
mondta Dron.
- Ki keresne itt minket, csak maguk vannak ezen az átokteknőn. Áááááá,
hagyom is a csudába, itt mindenki megbolondult - a kommandósra nézett
- nézzünk körül a hajón, ezek a bolondok addig ellesznek. Teron
tizedes, Durron közlegény, vigyázzanak rájuk, amíg megcsináljuk azt,
amiért jöttünk.
Hirtelen két férfi lépett be, egyikőjük egy nagydarab, enyhén
szakállas fickó volt, a másik pedig Minron, páncél nélkül, a törzsén
vágással.
- Sirannis hadnagy ,ők nem bolondok, vagy engem a levegő nyírt ki
majdnem. - mondta Minron.
- Uram! Uram, mi történt önnel? - kérdezte Sirannis, arcán a
meglepettség jelével.
- Ilyen lényt még nem láttak a galaxisban. - vágott bele a nagydarab fickó.
- Min, megmaradsz? - kérdezte a kommandós és közben Minron sebére mutatott.
- Megúsztam, Johi, hála ennek a fickónak, akinek még a nevét se tudom.
- mondta Minron
- Hívj csak Schiffnek, de attól, hogy itt maradunk, nem lesz jobb a
helyzetünk, most már biztos, hogy a dögünk rájött, hogy itt vagyunk,
meg le is kéne lépni.
- A hajónk 6 óra múlva fog csak visszajönni. - mondta Minron.
- A tökömet érdekli, hogy mikor jön vissza hajótok, csak EZEN A HAJÓN
NE LEGYEK! - ordított rá Schiff Minronra.
- Hadnagy, menjünk vissza és hívjunk erősítést, mondjuk egy
rohamcsapatot, jó sok lángszóróval. - mondta végül Minron.
- Nem örülök neki hogy most 6 órát abba a lélekvesztőbe kell tölteni, de legyen.
- És mi legyen Jereccel ? - kérdezte a terem végében lévő nő.
- Bezi, visszük, ennyi. - mondta Dron, majd elindult volna a
zabrakért, amikor Sirannis kézjelekkel megparancsolta két katonájának
- annak a kettőnek, akinek az elején az őrzést parancsolta-, hogy
vigyék a sérültet.
Elindultak vissza a főhangárba, elöl haladt a 2 rohamosztagos, a
Jereccel, a sort Minron és Harsak zárta.
Majdnem ritmikusan dobogó hangokat hallottak, amelyek egyre hangosabbak lettek.
- Jön. - mondta Schiff, majd a kezébe vette az egyik DH-17-est és
kibiztosította, mindenki idegesen, de fegyelmezetten ment tovább.
- Nem lesz itt semmi, megússzuk az egészet. - mondta Durron, miközben
beértek a fő hangárba. A többiek még a másik folyosó végén,
kibiztosított fegyverekkel figyeltek vissza, mielőtt bementek volna.
Bezi és Dron már mentek volna a hangárba, amikor az ajtaja hirtelen
elkezdett becsukódni.
- El az ajtótól! - üvöltött Harsak Dronra és Bezire, majd elhúzta őket
az ajtótól.
- Mi a franc van ? Menjetek már be! - ordított Sirannis majd indult
volna be, de Schiff az utját állta.
A hordágyat hordó két rohamosztagos zavartan letették a hordágyat és
ott maradtak, ahol voltak.
- Jöjjenek ki! - mondta Schiff és még megpróbált a bezáródó ajtón át
benyúlni, hogy kirángassa őket, de Harsak lefogta a kezét és odébb
vitte őket.
- Maguk teljesen megőrültek, most itt ragadtunk! - ordított Sirannis a
két férfira. Ez alatt a hang egyre hangosabb lett.
A rohamosztagosok és a kommandósok a folyosó végén, kibiztosított
fegyverekkel várták a rémet.
De az nem jött.
- Hol van? - kérdezte Johi, kezében egy darab E-11-el figyelte a folyosót.
- A szervizalagútban. - válaszolta Minron.
- De uram, akkor már rég ki kellett volna jönnie, a következő hely
ahol a kijöhet a.... basszus - mondta az egyik rohamosztagos. Majd a
bal kezével a sisakjához nyúlt, majd ismét megszólalt.
- Teron, rátok megy.
A fő hangárban a szervizalagútnak egy kijárata volt. Pontosan az ajtó
előtt, ahol Teron állt.
Teron előkapta az E-11-ét, kibiztosította, majd folyamatosan fel
nézett. Várta, hogy a dög a rácsot áttörje, ami nem következett be.
- Cimbi, ez nem itt lesz. - mondta, majd a fegyvert visszarakta a
tokjába. - Durron, vigyük. Abban a pillanatban a rácsot áttörve a rém
megragadta a tizedest két karjával és felhúzta őt a szellőzőaknába.
Durron közlegény felsikoltott és valószínűleg egyből sokkot kapott, a
fegyverét előhúzva a legközelebbi falhoz állt és nézte a rácsozat volt
helyét.
Jerec pedig a hasára fordult és a karjaival a rohamosztagos felé
kezdte el húzni magát.
- Mi folyik odabent? Jelentést! - üvöltött Sirannis a rádióba torkaszakadtából.
- Mennünk kéne. - mondta Schiff, miközben a két kommandósra nézett.
- És hova? - kérdezte Johi, de válasz helyet csak egy halálsikolyt hallott.
Teron tizedes altörzse és a lábai, legalább 2 liter vérrel a
szervizalagútból a mobil hordágyra esett és folyt. Majd a néhány a
fent maradt, törzsben lévő belsőség is leesett.
Ezt követte Jerec utolsó pár másodperce, Teron felsőteste leesett,
majd a rém is előjött, a négy végtagján lévő karmok segítségével a
plafonon maradt, majd Jerec teste fele elengedte magát és ráesett a
férfira.
 Jerec gerince hangos reccsenéssel tört el, a férfi már csak hörgött.
Durron közlegény folyamatosan a tüzelt, de a lövedékek meg sem
sértették a lény hátát.
Ellenben a figyelmét Jerecről magára terelte ezzel. Durron
folyamatosan tüzelt, miközben a rém folyamatosan közelített felé.
Majd Durron fegyveréből kifogyott a lőszer, már nem is próbálta újra
tölteni. Sisakja alól könnycseppek csurogtak le, de már semmit nem
tett vagy akár tehetett volna.
A rém ott állt előtte, majd a második száját szélsebesen kinyújtva
áttörte Durron sisakját és a koponyáját. A halott rohamosztagos jobbra
dőlt, majd a rém a következő pillanatban Jerec felé fordult, aki csupa
vér lett ahogyan Teron pisztolytáskájához húzta magát, majd amikor a
dög elindult felé, a fickó kivette a pisztoly kibiztosította és a
tarkójához emelte.
A fegyver éles hangot adott ki, majd Jerec holt keze az arcára esett.